Feladatok | Díjazottak | Előző év | Következő év

Nagykanizsa • 2001
10. Nemzetközi Magyar Matematikaverseny




Nem messze a Balaton csücskétől, öt út találkozásánál fekszik Nagykanizsa. Évszázadok óta tölti be az összekötő kapocs szerepét. Szlovénia, Muraköz termékei innen mentek tovább Grazba, az Adriától Alpokig tartó kereskedelemben is fontos szerep jutott városunknak.

A Kanizsa név szláv eredetű szó Knysa, jelentése ("a fejedelemé, hercegé") arra utal, hogy a térség egy ilyen főrangú személy birtoka volt. Az ásatási leletek alapján ismertté vált, hogy a mai Nagykanizsa területén ősidok óta éltek emberek. A környék egyik legfontosabb romai kori lelőhelyét a város északi részén az Inkey-kápolna melletti dombtetőn találták meg, ahol egy 3-4 századbeli település maradványait tárták fel.

Kanizsa nevével 1245-ben találkozunk először oklevélben. Alispánja az Ősi nemzettségből való Lőrinc, aki a Kanizsai család megalapítója. Ők folytatták a vár építését és négyzet alakú zártudvaros várpalotát építettek a Kanizsa folyócska szigetén. A település gyorsan fejlődik. A 14 században már mezővárosi kiváltságot kap, vámszedési joga van, és keddi napokon pedig heti vásárt tarthat. A Kanizsai család kihalása után az egész birtok a Nádasdiak tulajdonába került. Maga a vár és a város a 16. század elso felében élta virágkorát az Itália és Stájerország felé írányuló kereskedelem egyik központja volt.

A török 1532-ben lépett először zalai földre. Nádasdy Tamás a régi várkastély körul fa- és föld - szerkezettel, bástyákat erősítette meg a várat. Szigetvár mellett Kanizsa vált a Délvidék legfőbb erősségévé. Később a vár a király birtokába került, ekkor olasz hadmérnökök tervei alapján hatalmas ötszög alakú olasz bástyás erődítmény emelkedett ki a mocsárból. A vár leghíresebb kapitánya Thury György volt, aki 1569-71 között védte a várat közel 3000 fönyi katonával. A török cselvetéssel tudta őt legyőzni. Halálát históriás ének örökítette meg, emléke mindmáig él a városban, múzeumunk is az ő nevét viseli.

A török uralom utáni elnéptelenedett városba a 18. század elején német, horvát, rác telepeseket költöztetett be a vár akkori ura. Belőlük ötvözodött össze Kiskanizsán az a sajátos néprajzi csoport, mely a város lakosságától nemcsak nyelvileg, hanem viseletében életmódjában is elkülönül. Az új telepesek szinte kizárólag földműveléssel foglakoztak, rendkívül gazdaságosan és nagy szorgalommal. Termékeiket fölöslegével csakhamar "sáska" módjára a környező települések piacait lepték el.

Ez az etnikum ma is Kiskanizsán él és nap mint nap bizonyítja legendás szorgalmát. Ez a városrész nemcsak Nagykanizsának hanem a Dél-Dunántúli régiónak is az egyik legjelentősebb éléstára.

A török kiűzését követően a város elveszítette stratégiai jelentőségét ezért a bécsi haditanács a várat 1702-ben leromboltatta. Köveiből építkeztek a földesurak és ebbol építkezett a várbeli lakosság is. 1753-ban már tizennégy utcát jegyeztek fel a városban. A foként deszkapalánkos házak között akadt jelentős épület is. Igy például a még máig is álló Ferencesrendi templom az urasági kastély, amely a mai Thury György Múzeum fő épülete és az uradalmi vendéglő amely épület ma a Bólyai János Általános Iskolának ad otthont. Megélénkült az üzleti élet, ismét számottevő volt a kereskedelem és jelentősen fejlődott a kézműipar. Sorra alakultak meg a céhek, így 1813-ban már tizennégy céh védte az iparosok érdekeit Kanizsán. A gyors fejlődéssel együttjáró polgáriasodás érlelte meg a tanulás és a szellem művelésének igényét. Batthányi Lajos nádor támogatásával 1765-ben elemi és gimnáziumi osztályokban indult meg az oktatás a piarista rend vezetésével. A Dunántúlon Nagykanizsa mondhatja magáénak az első kimondottan a keresdelmi oktatásra szakosodott iskolát is, mely 1895-ben felsőfokú oktatási intézmény rangot nyert.

A zeneoktatás, mely a városban ma is magas szinvonalon folyik előszor a középfokú tanintézetekben kezdődött, majd 1926-ban megnyílt az önálló Városi Zene Iskola.

Városunk oktatási intézményei nem kevés kiemelkedő egyéniséggel büszkélkedhetnek. Nagykanizsa Almamátereinek ódon falai közül indult útjára Virág Benedek, Király Pál, Deák Ferenc, Kaán Károly, Hevesi Sándor és dr. Mező Ferenc. 1885-ben Irodalmi és Muvészeti Kör született, mely a város szellemi életét gyarapította. Az 1800-as végén alakult meg a Kanizsai Dalárda a Városi Múzeum és a Városi Könyvtár is. 1874-ben Zala címmel önálló városi sajtó jelent meg.

Nagykanizsa újabb nagyarányú fejlődése az 1860-as években indult meg. Ekkor épült meg a várost Béccsel, Pesttel, és Fiumével összekötő vasút. A vasút megnyitása megsokszorozta az eddig is pezsgő kereskedelmi életet. Rohamosan fejlődött a város ipara is. Elsősorban a mezőgazdasági gépjavító, gépgyártó, élelmiszer- és faipar alakult ki. Az ipar és a kereskedelem fejlődése indokolta a pénzintézetek kialakulását is. Hamarosan a négy helybeli magyar kezdte meg működését, majd ezek mellé egy Osztrák-Magyar és egy Angol-Magyar bank nyitott Kanizsán fiókintézetet. Kiépítették a telefonhálózatot, majd 1895-ben a város bekapcsolták az interurbán hálózatba is.

A pihenésre kikapcsolódásra vágyók örömére 1890-ben Sétakert létesült, mely ma is üde zöld területe a városnak. Ugyanebben az időben az egészségügy új 70 ágyas kórházban kezdhette meg a gyógyítást. A nagyarányú polgári fejlődés élén a Kanizsai zsidóság állt. Ők voltak a szellemi megújjulás a magyarosítás, a magasszintű társasági élet vezéralakjai. 1881-ben adták át a klasszicista stílusú udvarra épített nagyméretű zsinagógát, mely erre a célra épített udvari helyiségeiben ötvennél több egylettel várta kultúrális és kreatív programmal a társaságra és muvelődésre vágyó polgárokat. Az első világháború idején vált a város laktanyavárossá. Ez a körulmény tette szükségessé a vízvezeték rendszer megépítését. Korszerűsödik Kanizsa, megindul a csatornázás és az utcák modern burkolása. A háború következményei a várost is erősen sújtották. Elszigetelődött, elvesztette déli és nyugati piacait, a gazdasági válság pedig további visszaesést hozott. Ebből a mélypontból az olajbányászat emelte ki a várost. Az EUROGASCO amerikai monopolium sikeres kőolajkutatásait követően megalakult a Magyar Amerikai Részvénytársaság. A magyar olajipar központja Nagykanizsa lett. Az egykori vár helyén megépült a Dunántúli Köolajipari Gépgyár ma (DKG-EAST Rt) őyse és ezzel megszünt az aggasztó munkanélküliség. A MAORT utódjaként a Koolaj Fúrási Vállalat (KFV) napjainkban pedig a ROTARY Fúrási Kft, mely az olajbányászat speciális feladataira szakosodott - gyarapítja az ország olaj és gázkincsét. Az olajbányászat kapcsán felszínre került gáz szolgáltatását a Dunántúl egyik legnagyobb - szintén Kanizsai székhelyű - szolgáltató a Középdunántúli Gázszolgáltató Vállalt (KÖGÁZ) szakosodott. 1947-ben alakult az Üveggyár mai nevén PANNONGLAS Rt, mely a hőalló üvegből készült eszközök gyártására specializálódott. A KANIZSA SÖRGYÁR termékei ismét a hazai legjobbak között van és napjainkban is egyre több nemzetközi megmérettetésben hozza el a pálmát. Az egykori kefegyárból alakították ki a Kanizsa Bútorgyárat, a belőle kinőtt KANIZSA TREND Kft termékeit pedig szívesen látják Európa szerte. 1965-ben avatták fel a mai TUNGSRAM Rt elődjét, amely ma a GENERAL ELECTRIC csoporthoz tartozik.

A városvédők vigyáznak a múlt legszebb értékeire, következetesen óvják és szépítik a régi épületeket utcákat, tereket. A hagyományokhoz illesztik az újat is. Nagykanizsának ma egységes városképe van, szép látványt nyújt bármelyik útvonalról közelítjük meg. 1962-től bővítették és építeték át a Károlyi kertet a Sétakertet, a város nagy tereit a Kossuth teret az Eötvös teret és az Erzsébet teret. Megépült a Csónakázó tó a város kedvelt szabadidő-központja. Nagy múltú, és szép város Nagykanizsa, amelyik él és folyamatosan fejlődik. Szeretjük. Délnyugat kapujában, megkapó környezetben várja mindazokat akik átutaznak, vagy tartósan letelepedni kívánnak.

A Batthyány Lajos Gimnáziumot a későbbi névadó alapította 1765-ben. Akkortájt ez volt az Délnyugat-Dunántúl egyetlen középiskolája. A gimnázium a térség fejlődésének motorja lett, de 1849-ben az osztrák hatóságok bezáratták. Ezután közadakozásból nyitották meg újra, majd 1867-ben a város támogatásával ismét nyolc osztályban tanítottak. A tanulói létszám folyamatosan gyarapodott, a két világháború közt elérte az 500 főt is.

1948-ban az iskolát államosították, és megkapta először Irányi Dániel, majd Landler Jenő nevét. 1969-ben indult az egészségügyi szakképzés, amely máig is az iskola egyik fő profilja. A rendszerváltás után a felújított épületben működő gimnázium felvette az alapító Batthyány Lajos nevét, és megindult a nyolcosztályos gimnáziumi képzés. A matematikai tehetséggondozásban elért eredményeinek következtében az iskola tantestülete elvállalta a jubileumi X. Nemzetközi Magyar Matematikaverseny megrendezésének nagy feladatát.